A Goszthony Kastély Goszthony Mihály földbirtokos tulajdonában volt, róla nevezték el. Két gyermeke Goszthony Mária és ifjabb Goszthony Mihály örökölték. Mihály ügyvéd lett Budapesten, Mária pedig a festő- és keramikusművészetet választotta. A család múltjából Mária élete maradt fenn a köztudatban. A kastélyról kevés írásos emlék maradt fenn.

Goszthony Mária 1893. augusztus 23-án született Bárdibükkön. A festőnek induló Goszthony Mária művészeti tanulmányait 1913-ban Münchenben kezdte. A háború kitöréséig a Weisberger Képzőművészeti Akadémiát látogatta. Majd 1917-18-ig Budapesten a Haris közben megalakult, Kernstok Károly, Rippl-Rónai, Vedres Márk által vezetett Képzőművészeti Szabadiskolában folytatott stúdiumot. 1923-ban tért haza Bárdibükkbe, ahol kápolnát építtetett és azt saját freskóival díszítette. A bárdibükki Porciunkula kápolnát XI. Pius pápabullája 1926-ban búcsújáró hellyé nyilvánította. 1928-31 között Rómában elvégezte a Képzőművészeti Akadémiát, majd Bardibükkön a kiskastélyban műhelyt rendezett be. Az olasz reneszánsz tradíciók alapján vitte fel kerámiáira a magyar táj motívumkincsét. Díszítőelemként fehér alapra festett reneszánsz portrékat, állatokat, virágmotívumokat, tájrészleteket és állatfigurákat alkalmaz: dekoratív stílusa erőteljes színezéssel párosul. A klassszikus habán stílust a magyar fazekas művészet hagyományos motívumaival és modern elemekkel ötvözte, mely a bárdibükki műhely jellemzőjévé vált. Goszthony Mária kerámiáival megbecsült nevet szerzett, de elsősorban festőnek vallotta magát. Az 1960-as évek végéig festett. Posztimpresszionista szellemű olajképei és akvarelljei egész addigi életét végig kísérték. Külföldi útjain és idehaza, főként Somogyban készült pleinairetáj-akvarelljeivel érte el legnagyobb művészisikereit. A képek nagy része a Londoni Királyi Akvarell Társaság útján Angliába került.

A kortárs képzőművészeti eseményekbe nem kapcsolódott bele. Magányos művészként, de számtalan barátszeretetét élvezvedolgozott haláláig. Budapesten és Kaposvárott voltak kiállításai. 1982-ben megkapta a Somogy MegyeiTanács Művészeti díját. 1989. március 27-én halt meg Mezőcsokonyán. Hamvait a bárdibükki kápolnája őrzi. 2012-ben Bárdudvarnok Díszpolgára lett és életműve Örökségünk – Somogyország Kincse kitüntető címet kapott.