Fodor András költő, műfordító

1929-ben született Kaposmérőben, ahol elemibe is járt, majd Kaposváron érettségizett 1947-ben. Gimnáziumi osztályfőnöke Takáts Gyula költő volt, akivel jó barátságba került, s aki pályaválasztására is hatással volt.
Még gimnazista volt, amikor első verse megjelent a pécsi Sorsunk című folyóiratban. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta tanulmányait. A híres elitképzőnek, az Eötvös Kollégiumnak lett a tagja, ahol Fülep Lajos tanítványa volt.
Egyetemi évei alatt váltak ismertté versei az Illyés Gyula által szerkesztett Válasz című folyóiratban. 1951-ben kapott könyvtáros és orosz szakos diplomát.
1949-ben a Választ, 1950-ben az Eötvös Kollégiumot is betiltotta a kommunista hatalom. Fodor András 1949-1954 között műfordításai révén maradt kapcsolatban az irodalommal. Versei csak 1954-től jelentek meg újra a Csillag című folyóiratban.
1954-1956 között a folyóirat versrovatának volt a munkatársa. 1957-től szabadfoglalkozású író lett. 1958-ban kiadott második kötetét politikai jellegű bírálat érte, emiatt 2-3 évre újra kiszorult azirodalmi életből.
1959-től az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központjának főmunkatársa, az Új Könyvek című időszaki kiadvány alapító szerkesztője.
1973-tól a kaposvári Somogy című folyóirat rovatvezetője, 1983-tól a Kortárs szerkesztője.
1981-1986 között az Magyar Írószövetség alelnöke volt.
Sokoldalú, nagy műveltséggel rendelkező alkotó volt. Elmélyülten foglalkozott a zenével és a képzőművészettel is. Zenéről írt tanulmányai és Igor Sztravinszkijről szóló könyve mellett 1959-1968 között rendszeresen szervezett zenehallgató és zeneértelmező esteket, ahol Bartók Béla, Igor Sztravinszkij, Anton Webern, Witold Lutosławski és a kortárs magyar szerzők műveit éppúgy sorra vette, mint az akkor nehezen hozzáférhető Edgard Varèse, Olivier Messiaen, John Cage, Karlheinz Stockhausen, Jannis Xenakis műveket. Kaposmérő díszpolgára.

Kassai Lajos

Tovább…

Németh József festőművész – Kaposszerdahely

1928. október 3-án született Kaposszerdahelyen, nyolcgyermekes család tagjaként. Már tizenkét éves korában cséplőgépnél dolgozott, hogy famunkás édesapja szűkös keresetét kiegészíthesse. 1946-ban szobafestőtanoncnak állt Kaposváron, 1949-ben kapott segédlevelet. Ugyanebben az évben beiratkozott a Képzőművészeti Szabadiskolába. Itt figyeltek fel tehetségére Bortnyik Sándor és Hintz Gyula főiskolai tanárok. Bíztatásukra iratkozott be a Budapesti Képzőművészeti Főiskolába, ahol Bán Gyula növendéke volt. Mesterének azonban Szőnyi Istvánt vallotta, akinek irányítása mellett három évig dolgozott, és freskófestő diplomát szerzett.
1957-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le. A hódmezővásárhelyi festőiskola legmarkánsabb egyéniségeként vonult be az „alföldi festészet” történetébe.
1981-ben a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége dél-magyarországi területi szervezetének titkárává választották. Több önálló és csoportos kiállítása volt. Háromszor tüntették ki Munkácsy-díjjal, 1985-ben Kiváló Művész kitüntetést kapott. 1994 augusztusában hunyt el. Szülőfalujában, Kaposszerdahelyen utcát neveztek el róla.

Dr. Eleky István jogtörténész – Lipótfa

Dr. Eleky István jogtörténész, akadémikus, a Corvin Koszorú birtokosa. Kutatási területe a helyhatósági önkormányzat, a jogtörténet, jogszociológia volt.

Felesége a lipótfai Petracsek családból származott, ingatlantulajdonnal rendelkeztek Bányán. Sokat tartózkodott Lipótfán, ahol a város zajától távol, a gondolkodásra inspiráló természetes környezetben végezhette alkotó szellemi munkáját.
Végső nyughelye Lipótfán van, a Petracsek sírkertben. 2015-ben közösségi házat is neveztek el róla Lipótfán.

Rádoki József lótenyésztő, a Kisbéri Állami Ménes igazgatója

Rádoki József 1924-ben született Kaposkeresztúron. Középfokú tanulmányait befejezve, 1944-ben katonai szolgálatra vonult be. A háborút követően hivatásos tisztként a honvédség bőszénfai csikótelepén, mint a csikótelep vezetője, sokat tett a nyugatról visszakerült lóállomány összegyűjtésében. Ez időben a magyar lóállomány romokban hevert, több mint 60 %-a elpusztult vagy elhurcolták. A háború után, 1945-ben mindegy 328 ezer ló maradt az országban. A Bőszénfai ménes felszámolása után, 1954-től Rádoki József a Kisbéri Állami Ménes igazgatójaként kiemelkedő eredményeket ért el a kisbéri telivér ménes és méncsikó- idomító telep fejlesztése érdekében.
Fegyelmezett vezetőként kiváló munkát végzett nemcsak a lótenyésztésben, de a gazdálkodásban is.Kidolgozta és a gyakorlatban is megvalósította a telivér csikók jártatópályás irányított felnevelési módszerét Kisbéren, ami alapján az alagi tréningtelepre került 18 hónapos csikók kiváló eredményeket értek el kétéves korukban.
Rádoki József fiatalabb korában kitűnő ugró- és akadálylovas volt. Már ménesigazgató volt, amikor 1957 októberében, mint akadálylovas indult a híres csehszlovákiai, Pardubicei Nemzetközi Gát- és Akadályversenyen, a magyar csapat tagjaként.
Több évtizedes, sikeres szakmai tevékenységének egyik kiemelkedő eredménye az összesen 25 versenyen indult, és ebből 20 versenyen győztesként végzett angol telivér, Imperiál tenyésztése és felnevelése volt. Csak a legrangosabb, legkiemelkedőbb versenyeket megemlítve, megnyerte az Ausztria Díjat, a Magyar és az Osztrák Derbyt, a Szófiai és a Béke Díjat, az őszi Hansa Preist, a svédországi Malmö Nagydíját, a Szocialista országok Nagydíját Prágában és Budapesten. Közben Imperiál nevét a tengerentúlon is megismerték, három éves korában meghívást kapott a washingtoni D.C. International 2400 méteres versenyére. Az egyik legjelentősebb világversenyen Imperiál a neves indulók között a 7. helyen végzett, ami nagy dicsőség volt a magyar lótenyésztés számára. ő az egyetlen magyar tenyésztésű telivér, aki futhatott a nemzetközi versenyen.

Dr. Kanyar József Állami-díjas történész, akadémiai doktor, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója

április 29-én, Kaposújlakon született törzsgyökeres református, paraszti családban. A kaposmérői református elemi iskola, majd a kaposvári Somssich Pál Gimnázium elvégzését követően a Budapesti Református Teológiai Akadémián 1942-ben lelkészi oklevelet szerzett, a Nagykőrösi Református Tanítóképzőben pedig tanítói képesítést kapott.
1943-ban történészi államtudományi doktorátust szerzett a Pécsi Tudományegyetemen. A nyilas hatalomátvételt követően szökött katonaként bujkált Budapesten, ahol kapcsolatba került a parasztpárt vezetőivel, és a háború után a párt pécsi kerületi titkára, az ideiglenes nemzetgyűlés baranyai delegált képviselője lett.
Szerkesztője volt a Pécsi Szabad Szó hetilapnak. Szépen ívelő politikai pályája a Parasztpárt szétesésével együtt megszakadt.
1948-ban hazatért Somogyba. Könyvtáros, főlevéltárnok, 1950-től pedig a Somogy Megyei Levéltár igazgatója lett.
1962-ben országosan elsőként jelentetett meg levéltártörténetet és fondjegyzéket.
1977-től az országban elsőként szervezett évente Levéltári Napokat.
Vallotta, hogy „aki tisztességgel megírja szülőföldje történetét, nagyobb szolgálatot tesz, mintha világtörténetet írna”. A Somogy megye múltja sorozat elindítójaként valóban nagy szolgálatot tett szülőföldjéért.
Négy évtized alkotói munka után, 1990-ben nyugdíjba vonult, és a fővárosba költözött, ahová családi kötelékei szólították. 80. születésnapja alkalmából a megye, és szülőfaluja, Kaposváron tartottországos tudományos tanácskozást a szülőföld történeti kutatásairól.

1999. december 8-án, mint a Honismereti Szövetség örökös tiszteletbeli elnökét tudományos és közéleti munkájáért a köztársasági elnök Életmű-díjjal tüntette ki a Parlamentben.
2005-ben Budapesten hunyt el. Örökül hagyta számunkra tudomány szeretetét, a tények tiszteletét, és azt a hatalmas ismeret anyagot, melynek füzetekbe és könyvekbe foglalásának egész életét szentelte. Kaposújlak és Kaposmérő díszpolgára.